Morcoska kérte, hogy írjam meg, milyen volt az Etyeki Kezes-Lábos Fesztivál. Hát jelentem, hogy eléggé vegyes érzelmekkel távoztunk. Kezdem a jóval. Nagyon színes volt az árusok kínálata, egészen különleges dolgokat is meg lehetett kóstolni, vagy vásárolni. Voltak termelői mézek, lekvárok, bordzsemek (nagyon finom!), kézzel készített szappanok (lehetett is szappant gyúrni), ékszerek, ruhák, játékok stb. Szóval tényleg sok minden volt, igazán különleges dolgok is. Meg persze képviselte magát egy csomó borospince. Az egész városban, különböző füves területeken voltak szétszórva az árusok.
Na most jön a fekete leves. Az egész fesztivál nagyon lehúzós volt, kezdve ott, hogy csak úgy lehetett bármit is venni, ha kiváltottál egy ún. Fesztiva kártyát ezer forintért. Ezen felül kellett még azért fizetni, hogy pénz is legyen rajta (kb. mint egy bankkártyán). Ha keveset tettél rá, újra kezdhetted a sorban állást, vagy ha nem költötted el az összes pontodat, meg kellett keresned az egyetlen helyet a városban, ahol visszaváltják forintra. A kártya ráadásul többnyire nem működött, a terminálok elutasították, mintha nem lenne rajta semmi összeg. Így ez mindenhol sorokat és bosszúságot okozott, nemcsak a vásárlóknak, hanem az eladóknak is. Leülni nem nagyon lehetett, csak a kajáldás helyek előtt, és napernyő sem nagyon volt, pedig iszonyatosan tűzött a nap. Szegény zenészek órákon keresztül húzták a magyar nótákat a tűző napon.
Pár óra bóklászás után nagyon elfáradtunk, megelégeltük, hogy nem lehet leülni, és végül az izgalmasnak ígérkező kaszkadőrbemutatóra se mentünk már el a Korda filmstúdióba (ami egyébként most először nyílt meg a nagyközönség számára). Kutyagolás helyett busszal is mehettünk volna oda, de 600 forintért fejenként valahogy nem akaródzott buszjegyet venni, és nem is tudtuk volna akárhol megvenni.
Kétszer is meggondoljuk jövőre, hogy elmenjünk-e újra. Pedig az árusok tényleg kitettek magukért, csak a szervezésen kéne javítani.
