Ikrek - együtt, vagy külön?

[VeronikaBLne]

Sziasztok!

Az ikreknek két részről kell önállósulni: le kell válni anyuról, illetve el kell engedniük egymást is! Vajon ez a leválás véget ér az iskolakezdésig, ami 7 évesen fog bekövetkezni nálunk?
Egy-gyermekes felállásban az önállósulás anyutól és aputól végbement sulikezdésre?

Szerintetek miként érdemes beíratni őket? Egy osztály és külön padba ültettetni őket, vagy külön osztályba?

Nálunk több "szak" is indul a suliban: tornás, művészetis, zenés, angolos. Érdemes figyelni ezekre, vagy inkább ne ez legyen szem előtt?
És egyébként is: érnek valamit ezek a szakosodások?

Érdemes figyelni hogy hová íratják az ovis csoportból a gyerekeket? Vagy ez ne legyen szempont?

Nagyon érdekelne, hogy mi a véleményetek erről a témáról!

És "egycsemetések" is írjanak, hiszen ők is tapasztaltak már a bennem felmerült kérdések valamelyikében!

Persze a tapasztalt ikres szükők tippjeit és tapasztalatait is várom!

Előre is köszönöm!

[Napocska]

Szia

Erre szerintem csak olyan tud választ adni aki jól ismeri fiaidat. Lehet egyik vagy másik megoldás is jó fiaidnak. szerencsére olyan egyéniségek a gyerekek, hogy nem lehet rájuk szabályt húzni. Ha valamelyik fiadnak van valamiben tehetsége, akkor érdemes őt legalább arra felé vinni.
Ja tudom régen nekem szempont volt amikor lehetett sulit válogatnom, mert több volt tarsolyban, akkor olvasás tanítás volt a döntő. Hiszek a szótagolós tanításban.


Én tapasztalatom 3 gyerekkel:
Nálunk suliba folyamatosan ültetgetések vannak, sőt 3 pad össze van forgatva 6 gyerek dolgozik együtt sok esetben alsóban. A tanár nénik nálunk nagyon érzik mikor kit és hova kell ültetni. Nagyobbaknál sokszor fegyelmezés céllal kapnak padtársat.

Nekem lányok angolos iskolába jártak/járnak. Én ha tehetném tanárt választanék, azt sajnos nem lehet sok helyen, de lekopogom eddig még mindig nagyon jó tanárokat kaptunk.

Lányok kimondottan örültek, hogy egyedül kerültek az új osztályba nem került oda ovis társ.

[VeronikaBLne]

Köszönöm a válaszodat.

A problémám lehet, hogy csak egy mások elbeszéléseiből kreált félelem. Itt a mi kis városunkban ugyanis hallani mindenfélét egyes iskolákról, egyes tanítónénikről, stb.

És ugye itt a saját tapasztalatunkból adódó félelem is.

És talán a legnagyobb gondom a "választás" lehetősége. Annak idején talán ebből a szempontból jobb volt, hogy nem voltak ilyen tagoltak és sokrétűek a lehetőségek.

És lehet, hogy a tanácstalanság abból adódik, hogy az én - illetve együtt a párommal - döntésem(sünk) határozza meg a gyermek elkövetkező éveit, és félek attól, hogy jól döntök-e...?

Persze fontos lesz az óvónénik tanácsa, valamint Bence fiamnál a nevelési tanácsadóból a "beszélgetős doktornéni" javallata. De a döntést mégis mi hozzuk.

Ezzel te hogy bírkóztál meg? Vagy a lányokra bíztad a döntést bizonyos mértékig? Vagy teljesen a szüli feladat a "besorolás"?