Hétköznapi gondok

[Tyukanyo.hu]

Minden, ami az iskolával kapcsolatos hétköznapi gond, ötlet, rutin.

[Lilli]

A fiam 2001-es születésű és mivel márciusi, így anno elengedtük iskolába. Zsolnai módszerrel tanulnak, az első két évben nem voltak tanulási gondjaink. Az első komolyabb nehézségek talán 4. osztályban jelentkeztek, de az első félévig még dolgoztam és az idő kevésnek bizonyult a délutáni tanulásra, főleg, hogy műszakba jártam, így csak minden 2. héten voltam itthon délután. Így nehéz volt napi rutint kialakítani.
Most szerencsésebb a helyzet és remélem, hogy még nem késő... De nem mondom, hogy nem nehéz. Felosztottuk a férjemmel, hogy melyikünk melyik tantárgyat ellenőrzi és kérdezi ki a fiútól és dolgozatok előtt bizony keményen rá kell tanulni.
Őszi szünet előtt írt dolgozatok meghozták a várt jó jegyeket, de ennek örömére az ifjú most úgy kilazult, hogy simán elfelejtett szólni dolgozatokról és miután kijavítva visszakapták, a silány eredménnyel sem dicsekedett. 
Mindez pénteken derült ki számunkra, amikor magamtól elővettem az ellenőrző könyvét (Mondván: egész héten nem mutatta, csak belekukkantok, hogy tényleg nem történt semmi említésre méltó?), kis híján elsírtam magam a jegyek láttán.

A nagylány most elsős, mérföldekkel könnyebb vele.(Szerencsére)Lelkiismeretes, szorgalmas, nagyon kreatív. A tanítók is meg vannak vele elégedve. Ha hazajön mindenről szívesen beszámol és gyakorolni is szinte magától fog neki. Szívesen olvas nekem. A rendszer ua. mint a fiúnál volt, csak pénteken hozzák haza az iskolatáskát, de mindig tudom a beszámolókból, hogy éppen melyik tantárgynál hol tartanak. Csak remélni tudom, hogy ez nem változik.

Azért a lánykának könnyebb, hiszen most kezdünk belejönni a dolgokba. A fiúnál még igazi kezdők voltunk így a szülő-gyerek kapcsolat területén.

[Zsuzsi]

Lilli, mintha szó szerint a mi esetünket írnád le: a nagyfiút nagyon kordában kell tartani, a nagylányt viszont valamivel egyszerűbb kezelni -bár most már nem annyira, mint első 2 osztályban, most 3.-os, most már jobban át kell nézni, le kell ellenőrizni őt is.

nem tudom, neked segítség-e, nekem igen: a canadahun.com fórumon szinte minden tárgyhoz, minden évfolyamhoz vannak fent ellenőrző és felmérő feladatlapok.

[Napocska]

Nekem 2 nagylánnyal /1992,1995/ szinte sose volt semmi gond, elég önállóak voltak pedig pár évég külföldön éltünk és ott tanultak angolul.

Legnagyobb lányt az alig tanult, de agya mint a szivacs  míg iskolás volt max. egy  négyese volt bizonyítványban, most hogy egyetemista is saját magának beosztja idejét és semmilyen ráhatás nem kell hogy tanuljon. De keményen kiakad ha egy zh-ja 98% lesz csak.  Sose kérdeztük ki mindent mindig maga csinált. Szerintem kicsit nem általános kategória.

Következő lányka is szinte egyedül tanul 5.-ben kicsit nehezen állt rá, de azóta teljesen jól megy neki, időnként figyelmeztetni kell idő múlására, de annyi. Szerencsére kötelesség tudó és addig tanul és csinálja feladatát amíg nincs kész. Ha kell akkor hajnalig.
De hát ők már nagyok.

A kisebbik középső lány /2000 november/ ő év vesztes. Így ő ötödikes idén. Vele elsőtől kezdve sokat kínlódunk, helyesírása olyan gyatra mint enyém, jártunk vele mindenféle nyelvi  fejlesztésre. Igazából sokat fejlődött, de van egy kis tanulási fogyatékossága. Ő nem hallja szavakba a betűk milyenségét, hiába tökéletes a hallása. Így ezen a területen sok tenni valónk van, de végre van róla papírunk így már saját magához mérten kell értékelni őt, így viszont végre megússzuk az egyeseket. Ő igényli és magától jön felmondani a szó szerint megtanulandókat. A leckét is elvárja hogy kikérdezzük. De nem ülök felette amíg tanul. Próbáljuk neki megtanítani hogy egyedül kell tanulnia. Idén nagy feladat megtanulnia pl a töriből a vázlat írást és az alapján tanulást , egyenlőre magolni szeretne, de hát az nem vezet sehova. Nehéz leszoktatni erről, de majdcsak sikerül, hogy ne akarjon szó szerint megtanulni mindent, merjen saját szavakat használni.

De hát szegénykém ugyan olyan mint én vagyok , hisz nekem is nehezen megy helyes írás, és hát fogalmazás se erősségem, ezért különösen nehéz vele tanulni és ellenőrizni őt.

[Lilli]

Köszönöm Zsuzsi, rá fogok keresni a fórumra.
Komolyan elgondolkodtam a napokban, hogy lehet, hogy valami tanulási nehézség okozza a nagyfiú küszködéseit?!?!
Az mondjuk igaz, hogy a nyelvtanulás nem könnyű dolog, de amit mi küszködünk napok óta az angollal az nem semmi!!! Mintha nem állna össze a fejében... Elmondjuk, átbeszéljük többször is, elismételtetem vele, és néhány perc elteltével, mikor visszakérdezek rá, mintha kínait kérdeznék tőle. Egy nap elteltével pedig képes azt mondani, hogy ezt még nem tanultuk. Teljesen elkeserítő 

[Napocska]

Lilli simán lehet esetleg az is.

Angolba mi nem megy? Nyelvtan vagy szavak tanulása? Mi tanárnővel harmadikba rengeteget kínlódtunk mire végre megtaláltuk, hogy képes lány 10-12 szót tudni egy dolgozatra. De végre év végére eljutottunk oda, hogy képes volt  hibátlan szódolgozatot írni. Ráadásul ő kéttannyelvű suliba jár többször ott tartottam elhozom őt onnét, mert elkeserítő volt hogy rengeteget tanult és képes volt az összes szót rosszul leírni. De tanárnő nem engedte és sikerrel jártunk, most már ha 1 hiba van az a nagy szó. Sorra írja hibátlan szódogákat. Angol nyelvtan részével küzdünk, de én úgy vagyok vele, én se tudok még magyarul se  tökéletesen, kis tévedések beleférnek angol nyelvtanába is. Nagyjából jó legyen, aki meg meg akarja majd őt életbe érteni az megérti. Engem is megértenek, pedig ha le kéne tenni egy magyar nyelvvizsgát tuti  gondjaim volnának.

[Lilli]

Napocska! Most vettem észre, hogy válaszoltál nekem.
Egyenlőre a szavakkal szenvedünk. Nem megy a helyes leírás, de még a megjegyzés sem. Ti milyen módszert alkalmaztatok, hogy ilyen szép eredményeket ért el a lányod?

[Napocska]

Nálunk végül az vált be, hogy egyszerre kevés szót tanultunk meg, 4-5 szavas csoportokba bontottuk az összes megtanulandót. Kiírtuk papírra A4 papírra 6-8-10 szó kerül, szóval nem picibe írja a lány, mikor hogy  sikerül ezeket a csíkokat félbe hajtja és egyik felére a magyar másik felére az angol szó kerül de ha kinyitjuk a lapot egymás mellett látszanak.
A szavakat mindig úgy tanulja, hogy elolvassa a magyar megfelelőjét és utána mondja angolul és utána el is  betűzi. aztán  Nem túl korrektül betűzünk.  mert magyar betűzést használjuk mi erre. De szerintem működhet angol betűzéssel is. Csak hát angollal én is hadilábon állok ez tűnt biztonságosabb megoldásnak.  Ha megy egy adag, akkor kezd csak új csoporttal.
Most már nem tanulok vele, de egyedül és elég gyorsan végez elején majd 1 óra volt a kb. 15 szó megtanulása. Most már rutinja van lánynak ha 15- szó körül kel tanulni az már 15-20 perc alatt sikerül. Néha 1-2 szó kifog rajta főleg a sok betűsek kacifántosak ilyenkor  azt az 1-2 szót még tanulja kicsit 30-40 perc alatt végzünk ilyenkor.

Neki igénye van rá így mindig mikor úgy érzi már tudja őket hozza a papírjait és kikérdezem őt. Ilyenkor is mindig én magyar szót mondom ő mondja angolul és utána betűzi. Ja és megkeverem papírjait nem sorba mondom.

Angolból most tanárnője eddig nem íratott szódolgozatot csak tankönyvet munkafüzetet csináltatta velük meg egyéb dolgozatokat íratott, azok általában 4- lett most egyik óráról másikra kérni akarta a 40-50 szót. Na ez esélytelen volt nekünk. De most bevezettük, hogy ha tanárnő nem is kéri mi szavakat is tanulni fogjuk, mert így most írtunk rossz dolgozatot. Az a baj neki még ha dolgozatba jól is írja le ami oda való szó nem biztos hogy pl. egy szódolgozatnál eszébe jut és le is írja helyesen. Mert dolgozatnál nem annyira fordít inkább tudja oda mi való és szerintem előtudja húzni fejéből hogy helyes leírva. De szódolgozatnál nincs szöveg környezett ezért sokkal nehezebb neki jól írni dolgokat.

[Lilli]

Köszönöm a részletes leírást! Tegnap váltottunk próbaképpen olyan módszerre, hogy leírjuk angolul- magyarul és betűzve is mondjuk hangosan a szót. (Magyarul betűzve, hogy a leírásnál rögzüljön, majd angolul is kiejtjük szintén hangosan.) Nagyon időigényes, de olvasva a leveledet nem csüggedek! Hátha menni fog így is. Sok-sok bátorításra van szüksége a fiúnak, mert mostanában sokszor lehordtuk szegénykémet és nem tett ez jót az önbizalmának. 

[Zsuzsi]

Lilli,
nekem most az a gondom, hogy a fiam nagyon elkezdett kamaszodni (olyan édes kisbaba volt, ki gondolta volna, hogy egyszer felnő  ). Kezd akaratos, követelőző, visszabeszélő lenni, de én egyiket sem tolerálom.
Most pl. nagyon szeretne egy telefont. Igazából kell is neki, mert sokszor busszal jönnek haza, vagy elmarad a zene, vagy bármi közbejöhet. Volt is egy alaptelefonja (ami régen az enyém volt), de az tönkre ment. Megígértük, hogy Karácsonyra lehet szó róla, hogy kap egy újat (olyan 20ezer körüli, feltöltőset gondoltam).
Most pénteken osztáylkirándulásra mennek, és már 2 hete azon hisztizik, hogy őneki akkorra kell a telefon, mert mindenki a telefonjával fog játszani a buszon, csak ő fog ott kukán ülni.
Még oda is adnám neki 1 napra az enyémet, de pont suliban leszek, szóval nekem is kell.
És nem lehet rá észérvekkel hatni, hogy márpedig a dolog nem úgy működik, hogy adj, uramisten, de azonnal -csak duzzog, és hullára meg van sértődve, hogy őt senki nem érti meg.
Szóval néha igazán nehéz szülőnek lenni.

A Te fiad is kamaszodik?

[Lilli]

Félelmetes a hasonlóság!!! Biztos azért, mert egyidősek. Ezt a hisztit mi is átéltük. Végül lett telefon, mert ők is busszal járnak haza.

Én azt viselem nehezen, amikor nem fogja fel amit mondok neki, csak a magáét fújja és nehéz, vagy lehetetlen kizökkenteni. Tegnap is volt egy csatánk. Fél 6 felé értek haza a borzalmas városi mikulás ünnepségről. (Na erről is lehetne írni egy regényt, pedig ott sem voltam, csak telefonon tartottuk a kapcsolatot, és itthon kaptam részletes beszámolót a férjemtől) Szóval tegnap ismét angol, mert minden nap tanulni kell. De nehezen akart ráhangolódni. Csapkodta a füzetet amibe itthon gyakorlás képen írjuk a szavakat, hogy ez tiszta időpocsékolás! Mármint neki, mert szeretett volna tévézni, meg minden mást csinálni, de tanulni, az számára időpocsékolás. Ezt hallgattam, mert a férjem elment inkább sétálni. Mire hazaért én teljesen ki voltam borulva, 40 perc "tanulás" eredménye 15-ből 4 szó, de leírva az is hibás.

Reggel miután a nagyfiú elment suliba, a középső és a kicsi még itthon aludtak. (A nagylány éjjel beteg lett, így a fél éjszaka a két lányt pátyolgattam, a nagyot a láz és a hányás miatt, a kicsit meg szoptattam, mert szerencsére akkor ébredt, mikor a nagy már félálomban volt.) Szóval a férjem nagyon kedvesen elmagyarázta reggel, hogy nem jó, ha úgy kiborulok és kiabálok ahogy tegnap este. Tudom is, hogy igaza van, mondtam is neki, hogy legközelebb én megyek sétálni, és ő marad itthon tanulni vele és majd meglátja, hogy milyen kisimult és kiegyensúlyozott leszek,mikor hazajövök. 

[Lilli]

Még néhány gondolat a témához:
-a telefon nem arra kell, amire való, azaz telefonálásra, hanem játszani, zenét hallgatni, fényképezni stb., ezért merül le olyan gyorsan az aksija, hogy amikor el szeretném őt érni, mert fontos, nem tudom, mert ki van kapcsolva a telefonja és nem is bírja visszakapcsolni.
-ami szintén ide kapcsolódik: az internetes játékok. Sok gyereknek, legalábbis az enyém elmondása szerint, korlátlan, vagy gyengén korlátozott délutánonként az internet hozzáférése. Rengeteget játszanak különböző netes játékokon és másnap az iskolában ezt tárgyalják ki. Ez is komoly vitaforrás, mivel a gyerekem úgy érzi, ő kimarad a társalgásból, ha nem játszhat, mert akkor hozzá sem tud szólni a témához. Sokáig nem tudtunk ezzel mit kezdeni. Ha megengedtük a játékot, akkor nem tudta betartani az időt. 1 órából simán lett 2-2,5 óra és ha szóltam, hogy most már elég és le kell kapcsolni a gépet, jött a hiszti, hogy ő még alig játszott. Egyszerűen nem is érzékelte az idő múlását a gép előtt. Nálunk hétköznap nincs internetezés a gyerekeknek. Épp elég időt elvesz a tanulás, szeretjük, ha legalább este együtt van a család és tudunk beszélgetni. Mese nézés is max. 1 óra, de nem minden nap! Mivel mi sem nézünk tévét hétköznap és hétvégéken is csak ritkán. ( Ha még is, akkor az foci és a fiúk nézik leginkább.)
Annyi minden gondolat van még a fejemben, de most mennem kell...

[Zsuzsi]

Pontosan ezt érzem én is, mert ha tényleg csak telefonálásra kéne, akkor elég lenne egy alapkészülék. De inkább játékszer ÉS státuszszimbólum a legtöbb gyerek szemében. És sajnos, mi, szülők, asszisztálunk hozzá. Én is, mert persze nem a legolcsóbb, legalapabb készüléket vesszük meg, hanem egy középárasat, mert nem akarom látni a fa alatt a csalódottságát -és persze, lehetnek illúzióink, hogy nem az számít, kinek mije van, de azért a gyerekek (is) gonoszak, és kinézik maguk közül, aki nem illeszkedik a sorba 

[Zsuzsi]

A No Para E-learning rendszerről röviden

Ingyenesen használható e-learning oktatási csomagunk elsősorban a gyakorló szülőknek  nyújt segítséget. A „saját úton való tanulás” metodikájával megismerheted a függés, függőség természetét. Lehetőséget kapva ezáltal a saját negatív függőségeinek felismerésén keresztül a függés-pszichológiájának a megismerésére, majd az azokkal való megküzdésre. Amit kínálunk tehát a szülők önismeretének fejlesztése, stressz- és feszültségcsökkentő technikák megtanítása oldása, így te magad válhatsz a gyermeked segítőjévé.
http://nopara.c4c.hu/