Napocska!
Amikor magam is látom a történést, nincs is igazán gond, hiszen hasonlóan próbálok eljárni, mint te.
De mi a helyzet akkor, mikor más a történés? Erre csak egy példán keresztül tudok rámutatni, hogy mire is gondolok:
Bence fiam elsírja magát este, hogy délután azért jött haza a a mamától (a szomszédban lakik), mert a Miki és a Tomi (unokatestvérek, akik éppen eljöttek látogatóba a hétvégére) nem akarnak játszani vele.
Én erre azt mondom, nem gond, most biztos nincs kedvük hozzá, inkább a Levivel (másik fiam) játszanak, te meg jót játszottál a szomszéd kisfiúval kint az utcán, bicajoztatok, miegyéb.
Másnap a dédimama elmeséli: játszott valamennyi gyermek a mamánál a "Ne ébresszük fel a papát" játékkal. Bence ököllel nyomta a gombot, mire rászóltak, hogy így nem szabad, próbálja egy ujjal. Miután többször rászóltak fogta magát hazajött, kivonult az utcára a szomszéd kisfiúhoz, majd este elsírva magát előadta a fent leírtakat.
Ez nem olyan dolog, amikor szépítenie kellene, hiszen nem kap érte büntetést, csak elmagyarázzuk vagy megmutatjuk neki, hogy miként is kell. Ráadásul van egy ki nevet a végén játékunk, amben szintén egy félgömbbe van zárva a dobókocka, és erősen rá kell tenyerelni, hogy a kocka "dobodjon".
Tehát ez - szerintem - nem olyan eset volt, mikor el kellett hallgassa az igazat. Vagy füllentett... vagy...
Hát ilyenkor mi a helyzet?
