Szerző Téma: Születéstörténetek  (Megtekintve 9377 alkalommal)

Zsuzsi

  • Global Moderator
  • tyúkanyó
  • *****
  • HSZ: 6702
  • Tyúkanyó
Születéstörténetek
« Dátum: 2010. Február 13. 07:11:00 »
A legnagyobb élmény minden nő életében, amikor gyermeke születik. A várandós nők többsége szereti a szüléstörténeteket olvasni :) osszuk meg egymással A Nagy Nap történéseit!
Az olvasó nők veszélyesek!

Zsuzsi

  • Global Moderator
  • tyúkanyó
  • *****
  • HSZ: 6702
  • Tyúkanyó
Re:Születéstörténetek
« Válasz #1 Dátum: 2010. Február 13. 07:12:43 »
Bogi születése

A szülés úgy kezdődött, ahogy azt mindig is kívántam: elfolyt a magzatvíz. Így nem volt kétséges, hogy beindult a szülés, nem kellett felesleges köröket futnunk, hogy jajj, vajon ez már AZ-e, vagy csak jóslófájások?

Szóval kedd este történt mindez, békésen olvasgattam a kanapén, amikor egy pukkanást hallottam -tényleg hallottam!- és azzal már jött is a víz. Szerencsére tiszta, áttetsző folyadék -amikor zöldes, szürkés vagy egyéb árnyalatú, akkor általában valami gond van. Még lezuhanyoztam, a magzatvíz továbbra is folyt, ezért egy pelenkával béleltem ki az alsóneműmet, úgy ültem a kocsiba. A kórházi táskába csak a telefonomat, töltőt, fényképezőt, a papírjaimat és egy üveg ásványvizet kellett bedobni, egyébként már minden be volt készítve.
10 perc alatt a kórházban voltunk. A betegfelvételen a nővér csak rámnézett (nyilván látta az óriási foltot a nadrágomon, a pelenka nem volt elég a magzatvízzel szemben), és kérdés nélkül nagyra tárta az ajtót.
Mindenféle papírokat kellett kitölteni (legalább elvonja az ember figyelmét), majd átöltözhettem a saját hálóingembe. Bár a nővér -illetve bocsánat, szülésznő- javasolta, hogy vegyek fel kórházit, mert úgyis csupa vér lesz, de az én komfortérzetemhez hozzátartozott a saját ruha. A férjem kapott egy eldobható papucs-félét meg kórházi köpenyt.

Közben hívták a dokimat, aki sajnos épp nem volt bent, de megígérte, hogy siet.
Kaptam beöntést, ami egyáltalán nem vészes dolog. Szinte meg sem lehet érezni, még csak kellemetlennek sem mondanám. A szülésznő kérte először a beleegyezésemet, elmondta, hogy nyugodtan visszautasíthatom, de tapasztalatai alapján inkább javasolja. A borotválást megejtettem még otthon, így ezzel nem kellett bíbelődni.
Fájások ekkor még nem igazán jöttek. Fájt a derekam, kicsit görcsölgettem, de ezek még messze voltak a később, igazi fájásoktól.

Mikor beért a dokim, kézzel megvizsgált, mennyire vagyok nyitva. Ez nagyon fájt. Tartok tőle, hogy a megállapodásunk (szülési terv) ellenére egy kicsit tágítgatott kézzel is. Nem emlékszem már, mennyire is voltam ekkor kitágulva (talán kétujjnyira), de akkor elkeserítően kevésnek tűnt.
Az idő pedig lelassult. Hasamon a magzati szívhangot vizsgáló CTG-vel üldögéltem egy sort (minden rendben volt), majd miután levették, sétálgatni kezdtem a férjemmel, föl-alá, föl-alá, végtelen hosszú ideig. A fájások erősödtek, sűrűsödtek, de még mindig nem tartottunk a szülésnél. Legjobban akkor éreztem magam, amikor wc-re ültem -nem csináltam semmit, csak ültem, mert jól esett. Zuhanyoztam is, de az csak rövid időre adott enyhülést.

Hajnali 1 óra körül bekötöttek oxytocint, erre szinte már nem is emlékszem, csak arra, amikor berakták a kanült. Az idő és a tér valami ragadós masszává állt össze, képek villanak elő, mintha egyfajta félálomban történt volna minden.

Aztán 3 óra körül végre eltűnt a méhszáj. A szülőágyra feltették a kengyelt, nekem egy félig ülő helyzetbe kellett valahogy tornáznom magam, és nyomni, ahogy a természet megkívánta.
Szerda hajnalban, 3 óra 25 perckor világra robbant Bogi. Azt az édes hangot, ahogy kicsusszant, azt nem feledem soha. Rögtön sírni kezdett, nem tetszett neki, hogy a kényelmes meleg helyett éles fény, szokatlan szagok és környezet fogadta. Leszívták az orrát, majd rám tették egy kicsinykét, betakarva. Mi a férjemmel csak sírtunk, mi mást lehet ilyenkor tenni. Bogi-csomag kicsi volt, szutykos, de tökéletes.

Miközben megszületett a méhlepény (szerencsére egyben kijött), megmérték a kislányunkat. 3450 g és 52 cm. Kis töltött káposzta. A feje épp olyan kerek, mint ahogy az ultrahangon is látszott.

Sajnos volt gátmetszés is (azt nem éreztem, mikor), a varrás nem volt kellemes, mit szépítsük, fájt. De miután ez megvolt, végre megkaphattam a kislányomat, és csak öleltem, nézegettem az őrzőben töltött 2 óra alatt. Apa (igen, már Apa, én meg Anya) fényképezett, telefonált és boldog volt.
Így lettünk mi Család.
Az olvasó nők veszélyesek!

NaToth

  • Vendég
Re:Születéstörténetek
« Válasz #2 Dátum: 2010. Február 15. 16:58:09 »
Július 15-re voltam kiírva, előző este bent voltunk a kórházban CTG-n, és az nem mutatott fájásokat, meg a baba sem ereszkedett még le, ezért azt mondták, hogy úgy tűnik, nyugodtan hazamehetünk, de másnap reggel beindítják a szülést oxytocinnal (terhességi cukor miatt a doki nem akarta, hogy túlhordjam).
Erre a CTG után, amikor vetkőztem volna le a belső vizsgálathoz, elment a magzatvíz. Hát hol lett volna jobb helyen, mint a kórházban? :) Utána pár órán belül megindultak a fájások, 5 és fél órás vajúdás után, 4. tolásra meglett a hölgy, pontban július 15-én reggel 5-kor, 3050 grammal és 55 centivel.

f.zsu

  • tojgli
  • *
  • HSZ: 5
Re:Születéstörténetek
« Válasz #3 Dátum: 2010. Február 21. 19:22:48 »
sziasztok!

szerintem az én szüléstörténetemet nem írom le, mert mindenkinek elmegy a kedve a gyermekvállalástól. 4 kg-os faros babát szültem meg, aki az orvosok hibájából majdnem elhagyott minket.
de most már szép és egészséges és ügyes kisbaba. :)

Napocska

  • Global Moderator
  • tyúkanyó
  • *****
  • HSZ: 5872
    • Tyúkanyó.hu
Re:Születéstörténetek
« Válasz #4 Dátum: 2010. Február 21. 19:36:36 »
sziasztok!

szerintem az én szüléstörténetemet nem írom le, mert mindenkinek elmegy a kedve a gyermekvállalástól. 4 kg-os faros babát szültem meg, aki az orvosok hibájából majdnem elhagyott minket.
de most már szép és egészséges és ügyes kisbaba. :)

Szia

Az azért nem lehetett semmi, még szerencse hogy jól van a kicsid. Mennyi idős most?
Nekem 4. lánykám volt faros, ez el is döntötte a dolgot hogy tuti császáros lettem. Én nem is akartam volna megpróbálni megszülni.

Azért ha volna kedved leírhatnád, én olvastam 1-2 faros szüléstörténetet, ezért nem is akartam volna megpróbálni, még ha lehetőségem lett volna akkor se a sima szülést. Sajnos ez is a valóság nem csak a könnyed szülés.

Lehet le kéne már nekem is írni pici lány megszületésének történetét  ::)
« Utoljára szerkesztve: 2010. Február 21. 19:38:50 írta Napocska »
Napocska - :icon_sunny:Blogom

Zsuzsi

  • Global Moderator
  • tyúkanyó
  • *****
  • HSZ: 6702
  • Tyúkanyó
Re:Születéstörténetek
« Válasz #5 Dátum: 2010. Február 21. 19:44:47 »
Szia,
nálunk a faros gyereket mindenképpen csak császárral vállalják (én is így jártam), sajnálom, hogy traumaként élted meg emiatt  :(
Az olvasó nők veszélyesek!

f.zsu

  • tojgli
  • *
  • HSZ: 5
Re:Születéstörténetek
« Válasz #6 Dátum: 2010. Február 21. 21:23:08 »
a helyzet az, hogy nem én éltem meg traumaként, hanem a pici babám! most 10 hetes, és még mindig felsír néha álmában, illetve nem engedi hogy a fejéhez érjünk (fel kellett nyitni a koponyáját és ki kellett mosni az agyát, mert bevérzett). fogadtunk orvost, mert tudtuk, hogy faros, de a doki bevállalta a szülést. hiába mondogattam, hogy a 82 cm-es csípőmön nem fog kiférni egy baba, főleg hogy első kisbabám. még mindig nem tudjuk pontosan mennyivel született, mert ezt viszont nem merte a doki bevállalni. az tuti, hogy 53 cm nagy volt és a fejecskéje 37 cm volt. egy hetesen, lélegeztetőről levéve volt kereken 3920 gr. ez tuti, a többi talány. ott a szülőágyon lefogytam mind a 17 kg-ot, amit felszedtem várandósság alatt, majd további kilókat, amíg az inkubátor mellett ücsörögtem. :S


éééééés, szeretnénk azért kistestvért vagy akár kistestvéreket. :) csak nem ennél a dokinál és nem ebben a kórházban!!!!!!

f.zsu

  • tojgli
  • *
  • HSZ: 5
Re:Születéstörténetek
« Válasz #7 Dátum: 2010. Február 21. 21:38:07 »
amúgy a várandósság maga volt a tökély!! (jól írtam le? vagy j??) nem volt semmi panaszom! nem volt hányinger, se hányás, se hangulatváltozások, se vérnyomásproblémák, se vizesedés, se semmi! a hajam tökéletesen egészséges volt, a körmeim nem töredeztek :), és IMÁDTAM pocakos lenni!!! :) persze IMÁDOK anyuka is lenni!!! :) és főleg mindennél jobban IMÁDOM A BABÁMAT!!!  :) :)

Napocska

  • Global Moderator
  • tyúkanyó
  • *****
  • HSZ: 5872
    • Tyúkanyó.hu
Re:Születéstörténetek
« Válasz #8 Dátum: 2010. Február 22. 08:03:22 »
Az a fő hogy picur jól van és kívánom, hogy később se jöjjön semmi elő, ami e miatt lehet. Szerencsés vagy a probléma mentes terhességgel. 
Nekem eddig 4-ből 4-szer szinte végig kellett feküdnöm, hogy ne szülessenek meg ideje korán a picurok. De mindent ki lehet bírni, ha az a tét hogy egészséges picur születhessen.
Napocska - :icon_sunny:Blogom

VeronikaBLne

  • naposcsibe
  • **
  • HSZ: 120
Re:Születéstörténetek
« Válasz #9 Dátum: 2010. Április 12. 14:54:28 »
Lombikprogramban fogant ikerfiaim után igen nagy volt a meglepetés, mikor megtudtuk, hogy 33 hetes terhes vagyok, és nem egy haldokló bálna...

Szenteste lévén ajándékozással teltek a koraesti vagyora utáni pillanatok. Játszottunk a fiúkkal, dumcsiztunk, énekelgettünk.

Lefekvés után jött számomra a nyuigiban elköltött vacsora pillanata (töltöttkáposzta), majd a nyugis beszélgetés a párommal.

11 óra tájban görcsölt kicsit a hasam, ez ismétlődött, éjfél után már aggasztott.  Ugyanis a fiúk császármetszéssel a 33. héten jöttek a világra, mikor egy hidegfront miatt május 24-én éjjel kipukkadt Bence fiam popsija alatt a burok. Nem volt erős a fájdalom, csak más volt, mint a megterhelt pocak egyéb görcsei. Szóval nem tudtam mire vélni a fájdalmakat, mert nem volt olyan rémisztő, mint ahogy azt az anyukák mondják.

Mivel minden lényeges vizsgálatról lemaradtunk, és január 7-re voltam kiírva, így az ijedtségtől vezérelve hívtuk anyósomat, hogy vigyenek be a Pesten lévő kórházba. Gyakorlatból vittem a tatyókámat, mert mindig bent kellett maradjak min. 3 napot. Apa a fiúkkal maradt.

Hajnali 1-kor értünk a kórházba, ahol a szülészdr-néni mondta, hogy már ne készüljek haza, mert szülni fogok. Dejóóóó... Anyósomat kértem menjenek gyorsan haza, hogy apa jöhessen be.
Rákötöttek a szívmonitorra, ücsörögtem fél órát, ott már éreztem, hogy ez valóban szülési fájás igen gyakran ismétlődve. Hamar mentünk a szülőszoba. Nyugis volt és csendes, rajtam kívül nem volt senki.

Telcsiztek a dokimnak... aztán mégegyszer, és mégegyszer... Fehér ingben, fekete nadrágban a karácsonyi asztal mellől (ahol a családdal még ők is meghitten beszélgettek) indult a kórházba. Pár perc híján lekéste a szülést, olyan gyorsan jött a lánykám. 2-kor regisztrálták a születését!

Hasamra fektették, fürdetés és minden nélkül, hogy - mivel apa mindjárt ott lesz - nem sietjük el a dolgokat.
Apa 20 perces késéssel jött, mint a szélvész.
Aztán engem elaltattak, mivel kitapintással kell meggyződni a dokinak arról, hogy a régi császármetszés belső része nem sérült-e a normál szülés folytán.
Párom addig a lányunkkal volt édes kettesben. Végignézte míg fürdetik, méricskélik, aztán megkapta a kis csomagot, ami azon nyomban el is aludt, miután jól szemügyre vette.

Nagy élmény volt mindkettőnknek, hiszen az ikrekkel a császármetszés másfajta szülést jelentett, és a kézbevételig is eltelt pár nap, hiszen azonnal inkubátorba kerültek.

Az 5 hétre redukált terhességem gyümölcse a család egyetlen leánykája (az anyósom oldalán ugyanis az egyenleg: 3 fiú gyermek, általuk 2 fiú ikerpár unoka - sógoroméknál is ikrek vannak, csak ott természetes úton fogantak, és Eszter volt az első lány!)

A legszebb karácsonyi ajándék volt mindenkinek!

Napocska

  • Global Moderator
  • tyúkanyó
  • *****
  • HSZ: 5872
    • Tyúkanyó.hu
Re:Születéstörténetek
« Válasz #10 Dátum: 2010. Április 13. 07:40:12 »
Megható történet , legszebb karácsonyi ajándékotok van nektek. :love:
Napocska - :icon_sunny:Blogom

VeronikaBLne

  • naposcsibe
  • **
  • HSZ: 120
Re:Születéstörténetek
« Válasz #11 Dátum: 2010. Április 16. 13:00:25 »
Valóban az, de néha szeretném visszatenni a dobozba!  ;D